Wachowski testvérek ismét elragaszkodtak a Földtől, és olyat alkottak, amit igen kevesen vállalnak be manapság. Felhőatlasz az a film, ami nem mindenkinek való. Nem való azoknak, akik nem tudják kikapcsolni agyukat bő 3 órára. Azoknak sem való, akik nem tudnak koncentrálni egy film alatt. Mert itt azt kell. Figyelni kell minden apró kis részletre, gondolatfoszlányra, mert a kép csak úgy áll össze végül. Aki filozofálni szeretne, az megnézheti. Aki viszont technikai megoldások miatt akarja megnézni, de végül beleunna, mert semmit sem fogna fel, annak pedig nem érdemes neki fognia.
Hat, látszólag különböző korban játszódó történetet ismerhetünk meg: a rabszolgaság aranykorától, jelen mókás mivoltán át, a jövő reménytelenségéig. De minden esemény összefügg. Lélekvándorlás, vagy halál utáni mennyországi létről szólna-e? Kicsit spirituális lélek is szükséges a film mondanivalójának megértéséhez. Ezt emeli ki a kedvenc idézetem is a filmből: "Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá." Egyébként annyi elgondolkodtató, agyat megmozgató idézetet lehet hallani, hogy Facebook üzenőfalak egy hónapig tele lehetnének velük.
Sminkmesterek, maszkosok munkája mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Legalább ha a filmet nem is támogatták, ezt azonban a kritikusok is elismerték. Habár férfiból női karaktert megformázni egy picit furán jött ki, de ez a legkevesebb amit a filmmel kapcsolatban negatívumként fel lehet hozni. Meg talán a hosszúságát, de egy ilyen eposznál ez sem probléma.
Legjobb eseményszál Sonmi klóné volt. A felismerése, a kivégzése, végül pedig az imádat ami a szellemét övezi; alkotók egy picit Jézus alakjára akarták megformálni.
Összefoglalva jó film, de nem tudnám mindenkinek ajánlani. Megértem azokat is akik fanyalognak rá, de egy igazi filmélményt tud nyújtani, ha igazán belemerülsz ebbe a szövevényes világba.
